Pusztai Sándorné Katit életvidám, ragyogó nőnek ismertem meg. Olyannak, aki negyvenkilenc évesen balettra, hastáncra jár, akinek a szeme mindig mosolyog. Néhány apró szarkalába egyáltalán nem árulkodik koráról, sem arról, milyenek a hétköznapjai, honnan csöppen közénk keddenként.